A tinifiam új szobát kapott. Ez alatt azt értem, hogy a régi szobáját felújítottuk és kapott csupa új, modern bútorokat. Ez a „felnőtt” szobája lett így. Nem mintha a másik annyira gyerekes lett volna, mert tíz éve pontosan úgy rendeztem be, hogy tinis is lehessen, ha akarja. Szerettem volna, hogy jelezze valami a korszakváltást, mert most biztosan történt valami léptékváltás az életében. Ezt érzem. Ezzel most megfoghatóvá tettük. Mint régen a hosszúnadrág, amit bizonyos kor elérésekor viselhettek. Hosszúnadrág helyett lett felnőttszoba.
Profin segített a felújításban és a bútorokat teljesen egyedül ő legózta össze. (Tudtam én, hogy lesz értelme annak, hogy kiskorában minden legóját becsületesen, a rajzokat követve legalább egyszer összeraktuk közösen. Most pont úgy rakta össze az összes bútorát.) Ez is rendben van.
Ami nincs rendben – mert hogy a viharba lenne minden rendben??? – az, hogy teljesen normális számára, hogy a kupija közepén csücsüljön. Még az új szobájában is. A deal az volt, hogy ha új szobát kap, akkor azt rendben fogja tartani. Bármennyire is nevetünk azon, hogy én ikeázok nála, ha kihozom a bögréit, valahogy úgy érzem, hogy épp itt az ideje annak, hogy tartsa a rendet a szobában. Azt is megbeszéltük, hogy az új szobában már igazán kevés, de minőségi tárgy lesz. Mert nem a tárgyak a lényegesek, hanem az élmények az ember(tinije) életében. A szobát kevesebb tárggyal könnyebb rendben is tartani.
Egyezség ide vagy oda, kuplerája van. Pedig kiskorában esténként rendbe tettük a szobáját, közösen. Szoktattam arra, hogy tartani a rendet sokkal egyszerűbb. Aztán jött az a korszaka, hogy majd ő egyedül megcsinálja, az ő szobája az övé, ne legyen az én fennhatóságom alatt. Ezt inkább kevésbé, mint többé rendben tartotta. De mára egetrengető kupit és szeméthalmot képes a szobájában képezni akár egy este alatt is. Ezt pedig most kell megfognom, amíg újdonság az új szoba.
Tisztára unom és elegem van abból, hogy már megint tárgyalásokat kell indítsak. A gyerek keresztanyja gyerekpszichológus, ő biztos azt javasolná, hogy szerződjünk és egyeztessünk meg minden. Persze tudományosan minden olyan tiszta. De most bazdmegnyuszikásan unom már ezeket a folyamatos tárgyalásokat. Lehet, hogy csak nemes egyszerűséggel kikapcsolom a wifit azokra az időszakokra, amikor nincs rend és visszakapcsolom amikor rend van. Hátha, mint pavlov kutyájánál, valahogy kialakul a rend és a gyerekem lelke között valami kapocs.
A lustaság fél egészség. Édesapám mindig úgy tartotta, hogy a lusta szülők gyerekei sokkal kreatívabbak és felelősségteljesebbek lesznek. Nekem ő gyanús, mert egész jó tinikorom volt mellette és kreatív felelősségteljes lettem… és még a szobámat is összepakolom…
Hozzászólások