Voltam már boldog sugárzó anya, bántalmazott anya, elvált anya, pszichológushoz járó anya, majd művészetterápiázós anya…

Válásom után nagy lépésnek tartottam, amikor nem elvált anyaként gondoltam magamra, csupán szingliként. Van szingli ágyneműm. Azt rituálisan akkor vettem – talán 12 éve -, amikor a válásom után először éreztem jól magam a szingli szerepben. Egy nagyon drága ágyneművel leptem meg magam, amiből már sajnáltam volna kettőre kiadni a pénzt… Jelentőssé tettem általa azt a szintugrást, hogy férfi nélkül is tudom ünnepelni magam. Mindig kimostam a kedvenc öblítőmmel. Imádtam belefeküdni, miután a szárítógépből frissen kivettem. Hófehér volt, nagyon szép bordó hímzéssel….

Majd randizós és nagyon gyorsan újraházasodott anya voltam. Fontos volt a ház és a keretek, meg a családi fészek a fiam miatt. A nagycsalád. A több, mint húsz fős karácsonyok és húsvétok. A mozaik család minden nyűgjével és szépségével együtt. Majdnem 10 évig tartott és szép volt a maga hibáival. Talán azért volt szép, mert élhető volt. Nem volt nagy a sodrás és meg lehetett élni minden pillanatot. Néha fájt. Nagyon. De azt is meg lehetett élni.

Egy hete, mint egy cunami, elmosott minket onnan egy hatalmas érzelmi indulat. Nem tudom mit hoz az élet…. Visszamegyünk-e még… Most otthonról eljött anya vagyok. Átmeneti anya. Nem definiált anya. Nem is tudom, hogy miért kell így definiálni magunkat…. A bázison vagyunk. Mert szerencsére van bázis. A bázis nekem az, ahova bármikor vissza tudunk jönni a szeretetbe.

Még nem tudom elővenni a szingli ágyneműm. Most definiálatlan ágyneműm van. Ha őszinte vagyok, akkor nem is érdekel az ágynemű…

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük