Reggel automatikusan mostam az arcomat és éppen krémeztem, mikor hirtelen megállt a pillanat. Minden kimerevedett. Néztem a negyvenéves arcom a negyvenéves tükörben. Lánykoromban használtam utoljára azt a hatalmas tükröt, amit apámék a gyerekszobám melletti fürdőszoba falára tetettek fel. Mennyi mindent visszatükrözött már az a tükör. És az én arcom is.
Most megint válófélben lévő arc nézett vissza. Anyáméknál a lányszobámban lakom egy hete… Kavarognak bennem a tini emlékeim. Újra tini lettem a mamahotelben? Mennyivel máshogy vártam akkor a világot. Mennyi naivitással mentem bele. Mennyi lányos hülyeséget elkövettem. Mennyire természetes volt akkor az, hogy a szüleimnél lakom. Mennyire megalázónak érzem most…
Amit láttam a tükörben, az a tekintet megnyugtatott. Ezek mind csak címkék, amik kavarognak bennem… Szerepek. A tekintetem legmélyén én vagyok… Lejár most pár szerep ezek szerint…
A fiam tini és leválófélben, köszöni szépen, nagyon profin csinálja az életét. A feleség- és a háziassszony szerepet úgy látszik, hogy letépte rólam egy szombat esti csúnya vihar. A vállalkozó nő szerepemet még csak most próbálgatom, de az irodámat is elvitte az ár. Én maradtam. Meg a tükörképem…
Sándor a főiskolán pszichológiát, önismeretet, meditációt és életet tanított nekünk. Az ő hangján hallom most ebben a végtelen pillanatban, amit mondott sokszor. Azt mondta, hogy reggel, ha megmosod az arcod, mindig nézz a saját szemedbe és mondjad azt, hogy “habár nem ismerlek, de szeretettel megmoslak…” Sándor is meghalt már… Hova lesz mindenki?
Szembe néztem a tükörben. Tényleg nem ismerem magam? Hogyan ismeri meg magát az ember lánya? És ki az, akit meg kellene ismernem? Azt, aki fél a válástól és attól hogyan lesz minden? Vagy azt kellene megismernem, aki látja azt a valakit, aki fél? Nem tudom. Egyszerre minden vagyok idebent.
Miérteket már nem keresek. Ahhoz már idős vagyok. Hogyanokat is csak az adott pillanatra. Mert jó most belebújni az adott pillanatba. És nem rohanni sehova…. Megélni a fájdalmat, a könnyeket, ha már ennek van itt az ideje.
Mindenesetre Sándor tanácsára nagyon komolyan a szemembe néztem reggel a tükörben. Megbeszéltem magammal, hogy legmélyebb bizonyossággal érzem, hogy tudok rá vigyázni. NAGYON! És nagyon szeretem. Minden rendben van és lesz….
Hozzászólások