Gyönyörű kertben lehetek itt anyuéknál. Álomszép. Kint dolgozom minden nap, miközben nézem a cseresznyefát, ami még pici suhanc volt lánykoromban. Most gyönyörű, hatalmas cseresznyefa, nagyon vastag, erős törzse van.

Nem tudom, hogy az én volt kertem most hogy van. Most írom le először, hogy a volt kertem. Olyan furcsa érzés…

A rózsáim épp nyíltak, mikor eljöttünk. A hatalmas vörös a hálószobánk ablaka alatt. És amit évekkel később ültettem mellé, a rózsaszín. Az is már elég nagy és szép rózsabokor. Van olyan fényképem, hogy még télen is nyíltak, mikor már hó volt rajtuk. A rózsafák pedig mind vajszínűek és a kocsibeállót szegélyezik. Ők is szép bimbókat nevelgettek már. A lugasban meg pont nemrég kötöztem fel a Don Juan futórózsákat, amik isteni illatosak és bordók. Az volt a terv, hogy idővel körbefutják a lugast. Nem tudom, hogy mennyi idő még, hogy tényleg körbeérjék. Ha maradhatnak és nem vágják ki, akkor biztosan csodaszép lesz.

A gyepszőnyeg is az én álmom volt. Locsolórendszerrel, hogy igazi szép gyep legyen. Mi raktuk le. Vakondhálót tettünk alá, de az csak arra volt jó, hogy a vakond a földet a fű fölé úgy tudta túrni, hogy ő maga nem tudott kijönni. Még érzem a lábam alatt a gödröket a fűben ahogy mentem kint az elmúlt hetekben.

Egyszer elmúlnak ezek az emlékek is. És már nem fogok rájuk emlékezni…

Arra sem fogok emlékezni, hogy az irodám egyszer fogott egy vakondot. Nyitva hagytam, mikor este vittem be a laptopomat a házba, hogy ott folytatom a munkát a párom mellett, miközben nézi a tévét. Mikor visszamentem, hogy bezárjam az ajtót, akkor láttam, hogy van bent egy vakond. Gyorsan rázártam az ajtót. A párom fogta meg. A volt párom…. A jelen állapot alapján a leendő exférjem…

A rózsák alá levendulákat ültettem, mert az elűzi a tetveket a rózsáról. A sógornőmtől kaptam őket és Tihanyból is hoztunk párat. Mára mind gyönyörű nagy lett a rózsákkal együtt.

A kövirózsákat Szabi nagypapájának a házáról hoztuk el. Óvtam őket. Mindig a nagypapájára gondoltam, ha rájuk néztem. Nem ismertem Szabi nagyszüleit. Mindig azt gondoltam, hogy az ő áldásuk van a kövirózsákon, azért olyan gyönyörűek. Szerettem a kövirózsát, télen is nagyon szépek voltak. Az ominózus napon még át tudtam őket úgy ültetni, hogy mindegyik kövirózsa kapjon helyet, mert nagyon összenőttek, úgy szaporodtak. Nem tudom mi lesz velük. Szerencsére anyunak is adtam azokból a kövirózsákból, itt továbbra is szerethetem őket.

Az is hiányzik, hogy én locsoltam a virágokat minden este. Az az én feladatom volt és nagyon magaménak éreztem. Nem voltam soha földközeli nő, de a virágokat esténként nagyon szerettem meglocsolni. A nyári melegben rituálé volt.

Az az egy jó, hogy azt gondolom, hogy Szabinál jó kezekben vannak most a virágok, mert ő is nagyon szerette őket… Tőle tanultam, hogy kell locsolni őket és vigyázni rájuk….

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük