Családunkban már szállóige lett anyukám barátnője a Nagy Ica, akinek anya mindig mondta lánykorukban, hogy olyan szekér után nem szabad kapaszkodni, ami nem vesz fel. Mikor tini voltam és szerelmes voltam valakibe, aki nem viszonozta az érzelmeimet, akkor is mindig Nagy Icát emlegettük, hogy már neki is megmondta anya, hogy szekér után nem szaladunk.

Egy nő egyébként sem szalad…

Azt nem tudom, hogy mi van olyankor, amikor a saját szekeredről esel le és maradsz az út szélén…. Erről nem szól a családi fáma, mert nálunk valahogy mindenki együtt maradt a társával. Csak én lettem ilyen félszekeres…

Akkor talán most azt kell életbe léptetni, amit meg a nagyikám mondogatott mindig, hogy aki menni akar, azt engedni kell. Még a hátizsákját is segíteni kell neki felvenni. Megpakolni, meghúzni a szíjakat, aztán menjen Isten hírével. Bár most itt a hátizsákot nekünk kellett megpakolni… Akkor ez is sántít az esetünkben.

Szóval akárhogy is van, megy a szekér. Engedem. Nézem és fáj, de nagyon…

Gyula szavai járnak a fejemben, aki férfi-női párkapcsolat témában elég sok videót tett fel a youtube-ra. Jobb híján bőszen őt hallgattam a napokban. Ő azt mondta, hogy ez csak hormon. Vagyis nem a szekér, hanem a hormon fáj. Az lenne a feladat, hogy mindenhova cetlizzem fel, hogy „ezcsakhormon” és várjak cirka 3-4 hónapot, hogy elmúljon…

Gyula azt is mondta, hogy ez nálunk nőknél évezredek óta bevésődés (na már az Alkonyatnál tartunk…), hogy valakihez tartozni kell, mert jön a kardfogú és akkor hiába tudok nagyon jól kommunikálni. Kardfogú ellen kell a pasi.

Szóval most nem is a szekér, hanem a kardfogú a probléma. Hiába nincs már kardfogú és köszönöm szépen frankón meg tudok állni a lábamon, mégis valahogy mélyen a hormonok szórakoznak velem. Meg a kardfogú…

Nincs mese, cetlizek. Valamivel ki kell tölteni ezeket a fájdalmas pillanatokat. Most cetlikkel. Egy szekérderéknyi cetlire felírom, hogy ez csak hormon és a lakásban mindenhova kiragasztom. Majd leülök várni cirka 3-4 hónapot, hátha rájönnek a hormonjaim, hogy nincs itt semmilyen kardfogú…

…max a cicám, aki meg totálisan domesztikált cukiság…

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük