Fekszem a konyha melletti szobában. Csak nézek ki a fejemből, lustálkodom. Kölyök hat óra előtti busszal megy, hogy még legyen egy órája a suli előtt a barátaival találkozni. Neki korán csinálok minden reggel három melegszendvicset. Azt kéri tízóraira mindig. Hát felkelek és csinálok neki, hogy friss legyen. Utána angolt tanulok applikáción a telefonomon. Egész jól lehet úgy angollal észrevétlenül haladni, hogy reggel és este tíz percet átpörgetem a kártyákat. Majd egyszer erről is írok egy bejegyzést szerintem. Aztán a napomat szoktam megtervezni és egy technikával energiát húzni az álmaimon keresztül. Ebből szokott állni a reggeli lustálkodásom.
Anya szokott először lejönni fél nyolc körül. Hallom, ahogy molyol a konyhában. Reggelizik. Mi apával nem szoktunk reggelizni, csak a közös kávéra ülünk le. A kávé az nagy szertartás az életükben. Az enyémben is. Apa nyolc körül kocog le a tetőtéri hálóból. Akkor kezdődik a közös kávé, amin a napot beszélik meg, hogy mi a terv. Mostanában én is velük tervezek.
Több mint negyven éve élnek így házasságban. Pont a napokban volt a negyvenkettedik házassági évfordulójuk. Voltak nehezebb és könnyebb időszakok az életükben. Most mindketten nyugdíjasok már. Nemrég hazajöttek Németországból. Apu rengeteg álommal és tervvel, hogy milyen szuper nyugdíjaskora lesz. Keresik az új szerepeiket, amelyek bizony nem mindig passzolnak egymáséihoz. Ez az átállás most épp nehezebb időszakuk. Most engem is tartanak lélekben is, meg szeretetben itthon. Az sem lehet könnyű nekik.
És mégis, a nehéz időszak ellenére is azt hallom édesapám hangján, mikor reggel meglátja anyut, hogy:
„Jó reggelt, jó reggelt világszép királykisasszony!” Így köszönti anyát. Majd valamilyen oknál fogva hozzáteszi: „Olyan széles a vállam, mint Atlaszé”.
Imádom őket. Cukik. Szépek. Kedvesek. Olyanok, mint két gyönyörű fa, akik egymás mellett nőttek fel. Erősek. Az álmaikat valósítják meg. Akkor is, ha nem minden álmuk egyezik. Szabad azokat is megvalósítani. Összenőtt egy csomó águk, de mégis külön erős fák mindketten. Örülök, hogy a fiam a papával tud azonosulni leginkább. Ő a legnagyobb példaképe.
Talán ő is egy világszép királykisasszony miatt kel fel olyan korán és indul tisztán, illatosan iskolába egy órával korábban…. És egyszer nekem is lesz újra egy királyom, akinek szép a hangja, világszép királykisasszonynak hív és olyan széles a válla, mint Atlaszé…
Hozzászólások