Sokan úgy próbálják lezárni életük egy szakaszát, hogy elfogadják azt, hogy akkor és ott megtettek minden tőlük telhetőt az ügy érdekében. Vállalják a felelősséget a jó, vagy rossz döntéseikért.

Emellett az elfogadás mellett az egészséges ösztönben jelen lehet a harag is. Ez természetes. Fontos azonban figyelni arra, hogy a haragot olyan tűzzé kell alakítani, ami mellett főzhetünk. Haragunkat nem szabad tűzvésszé alakítani. Ha az ember lánya odafigyel a lelkére is, akkor az megmutatja, hogy mikor kell erős határokat kijelölni. Azzal együtt, hogy amikor csak lehet nagylelkű és józan válaszokra kell törekedni.

Jót tesz, ha az igazságtalanság miatt érzett harag hasznos változásokhoz vezet. Lélektanilag azonban nem tesz jót, ha ezt a haragot gyorsan semlegesíteni próbálja valaki. Idő kell és türelem. Ezzel szemben viszont arra is figyelni kell, hogy a régi, dédelgetett harag hosszú távon a kreatív gondolat és tett gátjává válhat. A harag maradványait ugyanúgy ki kell tisztogatnunk magunkból, mint ahogy a kisherceg minden nap kitakarítja a vulkánjait.

Ehhez a megoldás a megbocsátás útja. El kell ezen indulni, mert amikor tovább lépünk az út felénél, akkor már jön magától a többi. Elindulni nehéz, hiszen sokszor ott van, hogy nem is tudja az ember(lánya), hogy meg akar-e bocsátani. Aztán meg azt nem tudja, hogy meg tud-e bocsátani. Fontos tudni, hogy megbocsátani akkor is meg tudsz, ha a másik nem kért bocsánatot! Az életerő és érzékenység segít ebben.

Az igazi gyógyulás érdekében szembe kell néznünk magunkkal és a saját felelősségünkkel és azzal is, amit a másik tett ellenünk, az ő felelősségével is. Ez az első lépés.

Ezt követően 4 szintje van a megbocsátásnak:

1. kerüljük a dolgot: ebben a stádiumban jó, ha egy ideig kerüljük a témát. Ez nem azt jelenti, hogy szőnyeg alá söpörjük, hanem azt, hogy eltávolodunk a témától, visszatérünk az erőforrásainkhoz, megerősödünk. Ezzel balzsam kerül a sebre.

2. türelmet tanúsítunk: ez azt jelenti, hogy tartózkodunk a büntetéstől, az ellenlépésektől, nem hagyjuk, hogy a probléma még nagyobb legyen. Megőrizzük a tartásunkat, elviseljük az érzéseinket, amik belül kavarognak. Arra az időre összpontosítunk, amikor megtesszük a következő lépésünket.

3. felejtünk: a tudatos felejtés azt is jelenti, hogy nem nézzük újra az egyén facebook oldalát, megpróbáljuk elengedni, kiírni a bennünk lévő fájdalmas gondolatokat, azokat nem a lelkünkben vesszük elő újra és újra, hanem biztonságban tudhatjuk a naplóban. Vagyis tudatosan tesszük a távolodó lépéseket. Ezzel eltávolodik tőlünk az esemény. Ez egy aktív cselekedet, amivel bezárjuk a lehúzó gondolatok előtt az ajtókat. Így lecsendesedik a lelkünk is. Ez nem azt jelenti, hogy törli az emléket, hanem az azt körülvevő érzéseket lenyugtatja.

4. megbocsátunk: ez nem behódolás, hanem egy tudatos döntés, amellyel megszűnik a neheztelés. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mikor bocsát meg és arra milyen rítust választ. Milyen adósságok törléséről mond le és miről nem mond le. Itt nem a védekezésről, hanem a hidegségről mondunk le.

A megbocsátás által képesek leszünk a jótékonyság, hajlandóság és biztonság álláspontjából létezni újra akár a másik emberrel szemben.

Miből tudhatjuk, hogy megbocsátottunk? Harag helyett inkább bánatot érzünk és a sértő felet inkább sajnáljuk, mint haragszunk rá. Kívülállóként tekintünk rá. Szabadon sétálhatunk újra.

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük