El kellett jöjjek. Valami nem tudott otthon a lelkemben kioldódni. Hiába vett le rólam az élet minden szerepet. Nem volt elég. Hagynom kellett, hogy az élet sodorjon. Sodródnóm kellett a jó értelemben. A változások szelébe kapaszkodni, mint Mary Poppins.
Nem sokat gondolkodtam. Csak mindig választottam azt, ami szembe jött az úton és könnyűnek tűnt választani. Hagytam, hogy emberek érkezzenek a napjaimba. Rácsodálkoztam ítélkezés és nézőpontok nélkül arra, amit adtak. Ha könnyű volt, akkor engedtem, hogy megtermékenyítsék a gondolataimat. Ha úgy hozta a lépés hagytam, hogy kilépjenek a napjaimból. Haladtam mindig a következő lépéssel, felbukkanó lehetőséggel.. Jó volt nem gondolkodni, csak engedni, hogy történjenek a dolgok körülöttem.
Itt valahogy kitágult a tér és kapok levegőt.. friss tengeri széllel bélelt levegővel van tele a tüdőm… úgy érzem, hogy rádőlhettem kicsit az életre és az megtart szeretettel. Szabadsággal tölt el, hogy nem tudom mi lesz a következő lépés. De tudom, hogy jó lesz végre nem terveket kovácsolni, csak élni. Belépni a sodrásba, ha jólesik. Kilépni, ha úgy hozza kedvem.
Ideig-óráig egy pici offshore szigetre sodort az élet. Mint a kavicsot, amit a tengerparton fényképeztem..
Itt senki vagyok. Ez most jó. Itt nem ismernek, nem köszönnek rám az emberek az utcán. Elbújhatok, úgy is, hogy akár szem előtt is lehetek. Itt mindegy. De nem úgy mindegy, mint ahogy otthon volt. Ott MÁR mindegy volt az, ami előtte igenis nagyon sokat jelentett. Itt nincs ilyen tétje semminek. Játék és könnyű most ez a létezés.
Olyan jó érzés, hogy akárki lehetek itt, bárki és senki. Ez most könnyű nekem. Olyan mintha egy teljesen üres lapot kezdhetnék itt. De ha nem akarom, akkor nem kezdek még új lapot sem…
Nincsenek megszokott arcok, nincsenek megszokott utcák és rutinok. Más minden hang, más az illat. Idegen nyelvet beszélnek az emberek és itt idegen még a kollektív tudattalan is.
Máshogy lehet ehhez a darab földhöz kapcsolódni. A pici, de szabad szigethez. Mások az energiák, az időjárás. Az emberek vonásai. A genetika. Másik oldalon járnak az autók és másik oldalon van a kormány az autókban. Mások a közlekedési szabályok. Más az építészeti stílus. Másfajta növények és állatok vannak. Máshogy öltözködnek itt az emberek. Más a pénznem. Mások a törvények.
Csak áramlok ebben a furcsa másságban. Lubickolok az idegen nyelvben. Jó kommunikálni az emberekkel. Jó kapcsolódni elvárások és minden tét nélkül. Jó elfogadni, hogy itt természetes, hogy a férfi lép le az útra, ha nem fértek el a járdán. Természetes, hogy elenged az autós akkor is, ha nincs gyalogos átkelőhely, de a te utad ott halad. Természetes, hogy mosolyognak rád.
És természetes, hogy csak egy átutazó vagy ebben a világban. Aki, ha úgy hozza az élet, akkor még szívesen visszatér erre a kis szigetre, ha hívása lesz…
Hozzászólások