Jó reggelt világszép királykisasszony

Fekszem a konyha melletti szobában. Csak nézek ki a fejemből, lustálkodom. Kölyök hat óra előtti busszal megy, hogy még legyen egy órája a suli előtt a barátaival találkozni. Neki korán csinálok minden reggel három melegszendvicset. Azt kéri tízóraira mindig. Hát felkelek és csinálok neki, hogy friss legyen. Utána angolt tanulok applikáción a telefonomon. Egész jól […]

Read more
Egy szekérderéknyi hormoncetli

Családunkban már szállóige lett anyukám barátnője a Nagy Ica, akinek anya mindig mondta lánykorukban, hogy olyan szekér után nem szabad kapaszkodni, ami nem vesz fel. Mikor tini voltam és szerelmes voltam valakibe, aki nem viszonozta az érzelmeimet, akkor is mindig Nagy Icát emlegettük, hogy már neki is megmondta anya, hogy szekér után nem szaladunk. Egy […]

Read more
Egy hely az asztalnál…

Ma anyu szülinapját ünnepeljük. Terítek. És megáll a kezem a levegőben. Szabi helyére nem kell tányért tennem, mert nem lesz itt. Mert most mellettem nem kell tányér az asztalra… Az asztalfőn anya és apa ülnek. Fiam apámtól jobbkézre. Igaziból azért, hogy kézre álljon, ha kell neki egy tasli, mert nem tud viselkedni. Még soha nem […]

Read more
Kertelés nélkül

Gyönyörű kertben lehetek itt anyuéknál. Álomszép. Kint dolgozom minden nap, miközben nézem a cseresznyefát, ami még pici suhanc volt lánykoromban. Most gyönyörű, hatalmas cseresznyefa, nagyon vastag, erős törzse van. Nem tudom, hogy az én volt kertem most hogy van. Most írom le először, hogy a volt kertem. Olyan furcsa érzés… A rózsáim épp nyíltak, mikor […]

Read more
Félszekrényes gondolatok

Sikerült leredukálódnom 15 csajos ruhára, 5 cipőre, 1 hálóingre, 2 itthoni melegítőre, fehérneműkre, 1 köntösre, 1 piros kabátra, 1 neszeszerre, az arany ékszereimre, 3 táskára, 2 bőröndre (amikben mindezeket elhoztam), 5 dosszié hivatalos iratra, a bizonyítványaimra. Hogy dolgozni tudjak, 1 laptopra és 1 nyomtatóra, meg az angol korrepetáláshoz az angol tankönyvekre. Ja és ami lényeges, […]

Read more
Miérteket már nem keresek…

Reggel automatikusan mostam az arcomat és éppen krémeztem, mikor hirtelen megállt a pillanat. Minden kimerevedett. Néztem a negyvenéves arcom a negyvenéves tükörben. Lánykoromban használtam utoljára azt a hatalmas tükröt, amit apámék a gyerekszobám melletti fürdőszoba falára tetettek fel. Mennyi mindent visszatükrözött már az a tükör. És az én arcom is. Most megint válófélben lévő arc […]

Read more
A szingli- és a definiálatlan ágynemű

Voltam már boldog sugárzó anya, bántalmazott anya, elvált anya, pszichológushoz járó anya, majd művészetterápiázós anya… Válásom után nagy lépésnek tartottam, amikor nem elvált anyaként gondoltam magamra, csupán szingliként. Van szingli ágyneműm. Azt rituálisan akkor vettem – talán 12 éve -, amikor a válásom után először éreztem jól magam a szingli szerepben. Egy nagyon drága ágyneművel […]

Read more
Az anyaruhatár

A gyerek egyre nagyobb. Valahogy ez az anyaság is máshogy áll már rajtam. Sok részét levettem, sok részét a gyerek tépte le rólam. Volt olyan is, hogy letéptem én, hogy ne fájjon az, hogy felnő és máshogy van rám szüksége, mint előtte. Eléggé toldozott-foldozott ez a ruha. Új ruha kellene. Nem tudom, hogy milyen az […]

Read more
A “felnőttszoba” és a rend-egyezség

A tinifiam új szobát kapott. Ez alatt azt értem, hogy a régi szobáját felújítottuk és kapott csupa új, modern bútorokat. Ez a „felnőtt” szobája lett így. Nem mintha a másik annyira gyerekes lett volna, mert tíz éve pontosan úgy rendeztem be, hogy tinis is lehessen, ha akarja. Szerettem volna, hogy jelezze valami a korszakváltást, mert […]

Read more
Anya, te csak nézz előre!

A szex téma nagyon sokáig tabu volt a fiamnál. Ezt határozottan jelezte is. Mi pedig tiszteletben tartottuk. Soha nem voltunk egymás előtt szégyenlősek, de tíz éves kora után az lett. Gondoltam, valami kezdődik. Ezt is tiszteletben tartottuk. Majd hetedikben lett egy olyan lány osztálytárs, aki úgy nézett ki, hogy amikor először megláttam, azt hittem, hogy […]

Read more