Már nem borzolódik a hátamon a szőr, ha beülök itt az autóba vezetni…

Már nem borzolódik a hátamon a szőr, ha beülök itt az autóba vezetni. Rá kellett hangolódni. Itt valahogy más törvényszerűségek vannak még a vezetés során is. Néha kell, hogy úgy jöjjön ki a lépés, hogy te pont akkor érkezel oda egy-egy útszakaszhoz, amikor nem jön szembe egy másik autó, mert van ahol olyan keskeny az […]

Read more
Ha nem akarom, akkor nem kezdek még új lapot sem…

El kellett jöjjek. Valami nem tudott otthon a lelkemben kioldódni. Hiába vett le rólam az élet minden szerepet. Nem volt elég. Hagynom kellett, hogy az élet sodorjon. Sodródnóm kellett a jó értelemben. A változások szelébe kapaszkodni, mint Mary Poppins. Nem sokat gondolkodtam. Csak mindig választottam azt, ami szembe jött az úton és könnyűnek tűnt választani. […]

Read more
Ő meg visszaintett a szemével…

Minden nap délután 2 óra körül sétáltam el a kutyás ház előtt. Itt a szigeten, de egész Angliában is szinte minden út mellett magas kőfalak vannak. Nem tudom mi okból. Ez a tipikus magas kőfal választotta el a kutyás házat is attól az utcácskától, ahol az én utam is vezetett az edzőterembe. A kőfal vizesen, […]

Read more
Mikor felnéztem, Pa mosolygott rám

Reggel bementem Pa-hoz a kórházba. Az ágya melletti székben aludt. Már a nappali ruhájában, de szépen betakarva. Megcirógattam a karját, de nem ébredt fel. Van ott a kórteremben egy nagy kényelmes karosszék. A látogatóknak van ott. Hát szépen halkan odatettem Pa mellé. Levettem a cipőm és bevackoltam abba a nagy szürke karosszékbe. Őriztem Pa álmát. […]

Read more